mert kegyetlen az üzlet,
hogyha igazi vagy kegyetlenül elűznek
nem hagynak neked semmit,
beleéled magad, majd kapsz egy diliflepnit
ennyi, ami marad
mert a szék, amiben ülnek olyan magasan van
hogy még ők is szédülnek
figyeld mit beszélnek
jártatod a szádat és ha nem vigyázol belevágnak párat
persze nem gondolnak arra,
hogy az agyuk ugyanúgy kidzsalhat a falra
már régen megért benned,
majd magadtól megtudod, hogy mit is kell tenned
hé testvér! mert nem rongyos az élet
csak ezt tudod nagyon félre érted. vágod?!
csak azt lökhetik félre,
aki magától amúgy is félre lépne. de tényleg.
értsd meg, hogy ez törvény,
ahogy kapkodsz, úgy húz le az örvény
és igaziból kevés aki marad,
hallgass rám, te ne pocsékold el magad!
még hogyha biztosan-biztos is pár lépés
neked még akkor sem férhet bele késés
vala luve idzsi karam nem akarta enni szalma nem volt mive mit tenni tűvé kellett ha a hegy nem megy a tűz is azért égett hogy észrevegyék őtet vagy melegitse őket, engedetleneket
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
-
ahogy nem lehet megszokni ha kihúzzák alólad a talajt. de ha valaki ezzel próbálkozna, az próbálkozzon mással, mert már nincs mit kihúzni. Ó...
-
a pálmafák alatt a tengerparton tűz a nap sugara és lábunk alatt a homok
-
hun mint ember kötönyösi igazem börömberenben az ördög régi ismerőse földi gyötrelem tudója honi barang uloja galambula guluganja heje...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése