...

aludtam már földön, vasútállomáson, szívtam már csikket a földről... de soha se koldultam, az vagyok aki ad a koldusnak, soha se kapsz tőlem kíméletet, engem nem hat meg a hol rontottam el siránkozás, a dühöd, a bajaid, a félelmeid, a kurva nyivákolásod, mikor csak egy ócska szolga vagy... én vérrel írtam ki a falra és ha az utolsó csepp is kifolyik leszek veled elégedett. cinkos hold lesz és látni fogsz

amikor késsel indultam utánad, aztán söröztem a késessel, aztán hallottam a hangodat, de megváltoztattam az útjaimat, kitisztítottam a lakásomat és abból élek amit megkeresek, nem mások utolsó pénzét nyúlom le, ugye szolga, disznózsíron pörkölt csülök vacsora a hasonszőrűek közt

a nem-elmúlás a félelmetes.