sokan voltak már úgy ahogy én voltam hogy azt éreztem az utolsó szalmaszálba kapaszkodok hogy nincs miért vagy nem lesz miért hogy ez a napom az utolsó hogy nem számít de mindig kiderül hogy számít, véletlen nem fölösleges, mind rossznál van rosszabb. nem mindegy hogy para vagy nyugalom, pária vagy szám kivetett, minden ott dől el mi hogyan fogadjuk el. van akik kidőlnek két jó szótól és van akikből úgy kell kihúzni egy jó szót.

egykedvü nyugalom. a kedvencem. a légies léptek a föld felett. vízszintes sík szintbe, egyszinten őszinte.

hol az ki neked egy személyben. merre jártál szép életemben. egy Nap ragyogott felettünk, egy világon evilágon voltunk mi egymásnak mit nem ismertünk

minden tudatszint de nem minden tud ad szint mert csak szin ad szint. mindenkinek legyen jó. de hogy mi a jó azt mindenki maga dönti el magának, mert csak ő tudja mi a jó neki. ami jó neki, az nem jó másnak. nem minden képletnek van egyfajta megoldása, nem minden képletnek ugyanaz a megoldása.

van olyan hogy valaki felismeri hangról. van olyan aki felismeri szagról. van olyan aki felismeri a közelségről.
van aki mozgásáról. van aki a pillanatban betöltött csendjéről.