...

azok a percek amikor arra vártam hogy teljenek...
azt tudom hogy veled nem lenne

mert felismerem azon pillanatot amikoron az idő megállott és kisimult. volt hogy csak egy villanás maradt, volt hogy mosoly volt. bennem is újra igazi mosoly volt. újra tudtam mosolyogni.
meg volt olyan pillanat mintha minden soha se érne véget. mintabolond, mindig kész mint mindigkész.
meg olyan ami úgy indult hogy örökké tartana, de érte végét. általában még aznap délután. és a nap másnap is felkelt. az eső ugyanúgy le hullt.
volt százezer sms. félszázezer kávé. ötpercenként egy kóma, delirium hetente kétszer, idegösszeroppanás kétóránként
és kétségbeesés kétségek közt
de a kétségtelen az kétségtelen