hozzád

nem lehet veled betelni.
azt is el tudnám nézni ahogy csak ülsz
de ahogy te nézel, arra nincs szó
ahogy mosolyogsz az nem tanítható
amilyen zsivány vagy ahhoz nincs fogható
pörögnek a percek és áll az idő az elmondható

nincs az mi meg nem oldható
olvad mi megolvadó de kötni nem lehet mi el nem oldozható

a hiányra nem készít föl semmi

kénytelen-kelletlen beismered magadnak, hogy nem tudsz nélküle élni.
megvolt.
elismered hogy nem tudsz vele élni, de nem akarod magadnak se bevallani se elhinni.
megvolt.

tudod, hogy le tudnád vele élni az életedet.
megvolt.
az első pillanattól hogy megláttam. de csak a második évben láttam be.
a szakítás könnyű volt, de az üresség nem. a hiányra nem készít föl semmi.


valahol valamikor
egyszer másszor
sokadiklanigra

hogy milyen volt van lesz
az a jövő zenéje subidubidá
hogy csumidázzam
mondják aztat úgy is
meg úgyis az az igazság
mer az csak egy van nincsen abból több
ahogy minden másból

hogy sütkérezhess

lé lee gezz
volt márhozzászerencsém volt már
e ső ess
mennyire ez annyi honne volt már volt már
lé le gezz
amikor tökéletesen egy gyütt ér ez
ne le gyé á prilis bolondja se ne legyüjjé
lé le gezz
bess azabecsen nagyon azaz ennyi
lé le gezz
ess eső ess
hessen hessüljéhess
le sülj ne felsüljéhess
szakadatlan szikráz nappal
sütkérezhess

...

azok a percek amikor arra vártam hogy teljenek...
azt tudom hogy veled nem lenne

mert felismerem azon pillanatot amikoron az idő megállott és kisimult. volt hogy csak egy villanás maradt, volt hogy mosoly volt. bennem is újra igazi mosoly volt. újra tudtam mosolyogni.
meg volt olyan pillanat mintha minden soha se érne véget. mintabolond, mindig kész mint mindigkész.
meg olyan ami úgy indult hogy örökké tartana, de érte végét. általában még aznap délután. és a nap másnap is felkelt. az eső ugyanúgy le hullt.
volt százezer sms. félszázezer kávé. ötpercenként egy kóma, delirium hetente kétszer, idegösszeroppanás kétóránként
és kétségbeesés kétségek közt
de a kétségtelen az kétségtelen

...

van bennünk közös
de nem az a lényeg
a lényeg a lényeg
az hogy
együtt tudjuk érteni a csendet
és érezni a hangot
az mi kimondatott az mi elhallgatott
vágod vagy nem vágod kened vagy kened vágod
az amiből csak egy van
és az az egy ami minden